Lélegezz!
Nagyot nyeltem, mert már fojtogatott a sírás és dühös voltam magamra, amiért ilyen gyenge vagyok. Sietve letöröltem az előbukkanó könnyeket. Nem szabad erre gondolom, mert felrobbanok.
Körülnéztem a szobában, amely az enyém volt, de nem álltunk igazi kapcsolatban. A falnál kéz alól vett asztal, hozzá nem illő székkel, mellette hárompolcos könyvállvány , amely túl sok otthonban volt, túl sok év alatt. A falakon nem voltak képek,poszterek, semmi sem emlékeztetett ide kerülésem előtti időre. Ez csak egy szoba volt, egy helység, ahova elrejtőzhettem- el a fájdalom, a fenyegető pillantások, a sértő szavak elől.
Miért vagyok itt? Tudtam a választ. Nem a magam akaratából; Kényszerből. Nem volt más lehetőségem, nem volt hová mennem. Ők voltak az egyetlen családom, amiért nem tudtam hálás lenni.
Feküdtem az ágyamon, a házimmal próbáltam elterelni a figyelmemet. Felszisszentem amikor a történelem könyvért nyúltam. Hihetetlen, hogy máris fáj! Király. Úgy néz ki, ezen a héten is hosszú ujjút kell húznom.
Vállamat hasogató fájdalom eszembe juttatta a borzalmas vitát. Olyan dühös lettem, hogy csikorgatnom kellett a fogaimat. Mély lélegzetet vettem, és belesüllyedtem a nemlét fakó iszapjába. Muszáj kivernem a fejemből. Kényszerítettem magamat, hogy a házi feladatra összpontosítsak.
***
Halk kopogásra ébredtem. Felkönyököltem, tájékozódni próbáltam a vak sötétben. Egy órát alhattam, de nem emlékeztem mikor bólintottam el.
- Szabad- feleltem elfúló hangon
- Hope?- kérdezte az óvatos hangocska, miközben az ajtóm lassan kinyílt.
- Bejöhetsz, Edward.- Igyekeztem vidáman beszélni, noha magam alatt voltam.
A kilincset markolva bedugta a fejét, amely nem sokkal volt magasabb a kilincsnél.
Edward nagy barna szeme végigjárta a szobát, mielőtt rám nézett- láthatólag félt attól, hogy mit fog látni. Megkönnyebbülten mosolygott. Túl sokat tudott ahhoz képest, hogy hatéves volt.
- Kész a vacsora- mondta lesütött szemmel, mint aki mást szeretne mondani.
- Mindjárt jövök.- Mosolyogni próbáltam rá, hogy ne izguljon, ő pedig visszatért a másik szobából átszűrődő hangokhoz. A terítés- a tányérok, tálkák csörömpölése, Maya izgatott csicsergése- idáig hallatszott a folyosón. Ha valaki látta volna, az eszményi angol család készül örömmel a közös vacsorához.
A kép akkor változott meg, amikor előbújtam a szobámból.
A levegő sűrű lett a diszharmóniától, mert sajnálatos módon emlékeztetem őket, hogy létezem én is, a piszokfolt a portréjukon. Még egyszer mélyen beszívtam a levegőt, és győzködtem magamat, hogy át tudom vészelni ezt. Ez is csak egy este a sok közül, hát nem igaz? Épp ez volt a baj...
Lassan baktattam a folyosón a lámpafényes ebédlőig. A gyomrom rándult egyet, amikor átléptem a küszöböt. Egyfolytában a kezemet bámultam, amelyet máris tördeltem a szorongástól. Megkönnyebbülésemre belépésem nem keltett általános figyelmet.
- Emma!- kiáltotta Maya, és futott hozzám. Lehajoltam, hogy átkarolhassa a nyakamat, és alig hallhatóan felnyögtem amikor belehasított a fájdalom a karomba.
- Láttad már a rajzomat?- kérdezte. Olyan büszke volt a színes krikszkrakszaira! Éreztem hátamon a rosszindulatú pillantást. Ha kés lett volna, ott helyben megnyomorodom.
- Anyu, láttad már a rajzomat a zsarnokgyíkról?- próbálkozott Edward az eltereléssel.
- Hát ez csodálatos, kicsim!- kapcsolt vissza ő a fiára.
- Gyönyörű- mondtam halkan Mayának, és belenéztem ragyogó kék szemébe.- De most ülj vissza az asztalhoz, oké?
- Oké- felelte. Nem sejtette, hogy a kedvessége feszültséget kelt az asztalnál. Hogyan sejthette volna? Négy éves volt, neki én az unokanővére voltam, akire felnézett, míg ő nekem a fény ebben a sötét házban.hogy hibáztathattam volna azért, mert a szeretete tetézte a nyomorúságomat? A társalgás folytatódott, engem szerencsére megint levegőnek néztek.
Kivártam, hogy mindenkinek tálaljanak, csak utána szedtem magamnak csirkét,zöldborsót,krumplit. Éreztem, hogy minden mozdulatomat szemmel tartják, ezért nem néztem föl a tányérból evés közben. Amit kiszedtem, nem volt elég ahhoz, hogy jól lakjak, de nem mertem többet venni.
Ez volt az első rész :)
Remélem tetszett!
Írjátok le, mi nem tetszett, és mi tetszett!
Puszii xx
